Huszonnyolc évesen már túl voltam néhány kisebb és egy komolyabb kapcsolaton. Utóbbi négy évig tartott, és bár nagyon mély sebeket hagyott a szakítás, azt hittem, valamennyire kiismertem a férfiakat…
Sokáig csak a baráti társaságom és a kollégáim révén kerestem az esélyt az új szerelemre, de amikor ezek a vak- és egyéb randik kudarcba fulladtak, eldöntöttem, hogy internetes társkereső portálon próbálom megtalálni azt a férfit, akivel boldog lehetek.
Helyes és még gazdag is
Regisztráltam is néhány helyen, és örömmel láttam, hogy az érdeklődés nem maradt el irányomban. Több szálon ismerkedtem egy időben, de a szívem néhány levélváltás után már egy szimpatikus férfinél “kötelezte el magát”, aki nemcsak jóképű volt, hanem, mint írta, okos és jómódú is. Találkozgattam a többi jelölt közül is jó néhánnyal, de szinte egytől egyig szexpartnert kerestek, illetve kalandot, mert nagy részük nős volt, vagy tartós párkapcsolatban élt. De Narancsliget más volt. Azért hívtam így, mert azt írta magáról, hogy narancsligete van egy mediterrán területen. Sok-sok levél és telefonálás után döntöttünk úgy, hogy találkozunk. Azt mondta, másnap délután eljön értem a munkahelyemre, és elvisz egy hangulatos helyre. A megbeszélt időpontban meg is érkezett. Nem az autójával jött, hanem taxival, mert előző este megcsúszott a lépcsőn és olyan szerencsétlenül esett, hogy eltört a bokája.
– A fél éjszakát a balesetin töltöttem, de szerencsére megúsztam egy járógipsszel, így eljöhettem hozzád. Igaz, nem a saját autómmal, mert sajnos néhány hétig vezetésképtelen leszek – mondta, majd megölelt. Nem csalódtam. Sanyi élőben is olyan jól nézett ki, mint a fényképeken. Láttam rajta, hogy ő is elégedett a látvánnyal – frissen fodrászolt hajam, diszkrét sminkem és csinos ruhám megtette a hatását.
