Tökéletes boldogságban éltünk, egészen addig, amíg szóba nem került a gyerekvállalás.
Az én házasságpárti apukám egy évvel később, az érettségim után (amikor papír szerint is felnőtté értem) zokszó nélkül megengedte, hogy Zoli nálunk aludjon, valamivel később pedig, hogy nálunk éljen.
![](https://www.astronet.hu/wp-content/uploads/2011/11/5143_mastetteapava-d00002D15b0157eee3637.jpg)
Aznap is, mint mindig, a barátnőmmel érkeztünk. Bár a szüleim az alkoholtól is tiltottak, soha nem vették észre rajtam, ha egy-egy „lazát” (azon a helyen így hívták a boros kólát) megittam. Tulajdonképpen nem is tudom, miért ittunk. Talán a hely szelleme, talán a bátortalanságunk miatt. Inkább az utóbbi lehetett. Egy-egy laza után magabiztosabban sétáltunk körbe a kétszintes épületben táncpartnert keresve. Nem tudtam levenni róla a szemem Már vagy harmadszor sétáltam el a bárpult előtt (a barátnőm lemaradt egy helyes fiú társaságában), és az a srác még mindig ott állt. Harmadmagával beszélgetett, egy csinos lánnyal és egy fiúval. Szorosan álltak egymás mellett, nem tudtam felmérni, hogy melyikükhöz tartozik a lány – csak reménykedtem, hogy nem a magas, jóképűvel van. Már a második körömnél észrevettem, hogy felfigyelt rám, de a harmadik után kénytelen voltam a bárpult felé venni az irányt, ne legyen olyan kellemetlen, hogy pasit akarok fogni. Nem sokkal később az alacsonyabbik fiú állt mellém, és megkérdezte, nem akarok-e velük inni az asztaluknál. Az első pillanatban nemet akartam mondani, mert azt gondoltam, ha ő jött oda hozzám, akkor nyilván a másik foglalt. De végül is igent mondtam és nem bántam meg. Kiderült, mindhárman jó barátok, senki nem jár senkivel, és éreztem, hogy a magas srác, akit Zolinak hívnak, érdeklődik irántam. Nálam pedig szerelem volt első látásra. Nagyon hamar eltelt az idő, és nekem, a kis Hamupipőkének, indulnom kellett, mert otthon „fellőtték a pizsamát”. Amikor elmondtam ezt Zolinak, nem gúnyolódott. Sőt! Megértette, hogy szigorúan fognak a szüleim, és a barátait otthagyva hazakísért. Késésben voltam, ezért taxit hívott, a házunk előtt a taxistól kért tollal egy kis gyűrött papírfecnire felírta a telefonszámomat és megígérte, hogy majd telefonál. Persze még így is elkéstem, apukám a konyhában ülve várt rám, hogy felelősségre vonjon. Amikor megtudta, hogy megismerkedtem valakivel, faggatni kezdett. Dühös volt a késésem miatt, de akkor még inkább mérges lett, amikor kiderült, hogy szinte semmit nem tudtam meg az „udvarlómról”. Hány éves, kik a szülei, mit csinál – záporoztak rám a kérdések, és én csak annyit tudtam, hogy Zolinak hívják, huszonkét éves és a vasárnapot kivéve nagyon korán kel, mert dolgozik. „Ez már kész férfi, nem való még hozzád!” Hát, ez édes kevés volt a szüleimnek, ismeretlenül is eltiltottak tőle. Reszketve vártam, mi lesz majd, ha megcsörren a telefon, de szerencsére (és persze bánatomra) sem szombaton, sem vasárnap nem hívott. Hétfőn, suliba indulva már nem is láttam annyira szépnek magamat, hiszen ha tetszettem volna Zolinak, biztos keresett volna a hétvégén, hogy találkozzunk. Közben persze a szüleim is megenyhültek – látva, hogy nem telefonált az a „gazfickó”. Olvasd tovább a történetet >>>