Mentális tréning és akaraterő

Nap mint nap hallhatunk csodákról. Egy vonatszerencsétlenség egyetlen túlélője karcolás nélkül ússza meg a tragédiát. A nincstelen, árva kisfiúból milliárdos olajmágnás lesz. Az osztály legcsúnyábbnak tartott, örökösen gúnyolt leánya ünnepelt topmodellé válik, s most a legnagyobb divattervezők  versengenek a kegyeiért. A beteg, akiről lemondott az orvostudomány, egyik napról a másikra meggyógyul. A szerzetesek jeges vízben fürödnek, tüzes parázsban edzik ökleiket, sérülés vagy a megbetegedés legkisebb jele nélkül. Mások elhiszik, hogy egy napon aranyéremmel a nyakukban a dobogó tetején fognak állni, miközben a tömeg egy ütemre skandálja a nevüket.  Vajon mi a közös ezekben az emberekben? Mi az, amitől úgy érezzük, hogy ők valamiben mások, mint mi? Nekik miért sikerül, nekünk miért nem?

Álmok és ideálok

Liz Taylor, a sokszor felemelkedett, és még többször megbukott, többnyire botrányai és házasságai miatt címlapokon szereplő idősödő színésznő egyszer elmondta, hogy sikeres fogyókúráit  a következőképpen tudta véghezvinni: a hűtőszekrény ajtajára két képet ragasztott. Az egyiken az álomszép, karcsú Elizabeth, míg a másikon az alkoholtól és mértéktelen falástól felpüffedt arcú, öregedő Taylor volt látható. A színésznőnek elég volt egy pillantást vetnie fizikai teste két, merőben más megnyilvánulási formájára, és azonnal tudta, hogyan kell döntenie, hogy a lelke ismét önmagára találjon.

Marilyn Monroe árvaházról árvaházra vándorolt, majd gyűlölt nevelőszülők között hánykolódott éveken át, míg társai jómódú polgárcsaládokban nevelkedve várták a biztos felemelkedést. Az akkor még szürkécske Norma Jean mindig ugyanarról álmodott: egy napon gyönyörű, ünnepelt filmsztár lesz, mindenki irigyelt bálványa. Célját elérte, de sorsa mégsem úgy alakult, mint eltervezte. Az is lehet, hogy a tragikus sorsú szőke sztár a csúcs utáni évekre, a visszavonulásra, a családra és a nyugodt, békés időskorra nem gondolt. Vagy nem is akart erre koncentrálni, annyira félt szépsége múlandóságától? Talán úgy vágyott arra, hogy fiatalsága sose múljon el, hogy az élet ezt is megadta neki. Örökre így maradt meg az emberek emlékezetében: hosszú szempilláit félig lesütve, vörös rúzzsal érzékien kifestett száját csábos mosolyra húzva.

Arnold Swarzenegger a semmiből indult, de rendíthetetlenül hitt abban, hogy eljön az idő és híres testépítő, filmsztár, s talán egy nap még politikus is lesz belőle. Az azóta kormányzóvá lett osztrák származású színész azon kevesek közé tartozik, aki tudatos mentális tréninggel jutottak el a célig. Napjainkra az Egyesült Államok Olimpiai Bizottsága is felvette tanfolyamai közé az önszuggesszión alapuló „edzésmódot”. Ez a következőképpen működik: a sportoló napi gyakorisággal elképzeli magát győztes pozícióban, amint épp átszakítja a célszalagot, meccsdöntő gólt rúg vagy épp egy tökéletes ütéssel eldönti az adott mérkőzés állását. Természetesen a meditatív gyakorlathoz kitartó fizikai gyakorlás is szükségeltetik, hiszen a testi-lelki önmegvalósítás csak együtt működik. Sportolók esetében különösen nagy szerepet tulajdonítanak a meditációs gyakorlatoknak, hiszen a felkészüléseknek és a versenyhelyzeteknek köszönhetően nagy stessznek vannak kitéve, amely nemcsak lelki problémákhoz, de hosszú távon az immunrendszer gyengüléséhez vezethet.

A mentális tréning működése

A pozitív gondolkodás, a meditáció és relaxáció azon módszerek közé tartoznak, amelyek segítenek abban, hogy agysejtjeink frissek, fiatalosak és terhelhetők maradjanak. Nem kell hinnünk benne ahhoz, hogy működjön, mivel a kimondott szónak és a gondolatoknak olyan ereje van, amely hitünktől függetlenül is működik. Természetesen a siker gyorsabb és nagyobb mértékű, ha akaratunk hittel párosul. Az önszuggesszió úttörőjének tartott Dr. Emile Coué (francia pszichoterapeuta) megfigyelte, hogy azok a betegek, akik minden reggel elmondták a doktor úr által előírt gyógyító mondatot, könnyebben és gyorsabban meggyógyultak, mint akik elutasították e furcsa gyógymódot. „Napról napra, minden tekintetben egyre jobban és jobban érzem magam” -szólt a gyógyító önhipnózis, és működött. Az orvos különösen nagy hangsúlyt fektetett a „minden tekintetben” kifejezésre, mely minden egyénnek a számára megfelelő jót vonzotta be, azaz vidámságot, jólétet, egészséget, boldogságot, szerelmet, békét. Az öngyógyítás híre messzire szállt, és Coué-t emberek százai keresték fel a világ minden pontjáról, hogy segítségét kérjék. Az elmélet azóta széles körben elterjedt a világon, a pozitív gondolkodást és a különféle vizualizációs technikákat ma már iskolákban tanítják. Segítségükkel leszokhatunk a dohányzásról, lefogyhatunk, egészségesebbek, sikeresebbek, gazdagabbak, boldogabbak lehetünk.

Ahogy testünk, úgy lelkünk is pihenésre vágyik, ám sajnos a legtöbb ember nem hallja meg belső hangját, amely minduntalan nyugalomra intené. A hétköznapi stresszforrások, a kimerültség és a túlhajszoltság levezetésének egyik módja a relaxáció, amelyhez nem kell külön edzőtermekbe vagy jógaklubokba járnunk, hiszen bárhol relaxálhatunk. A természetben, akár egy parkban, vízparton vagy egy csendesebb kertben lenne ideális, de otthon is könnyen elvégezhető.

Mágikus hőfejlesztés, avagy a tumo

A tumo a tibeti szerzetesek egyedülálló technikája, amely segítségével a lélek tüze által a testben fizikai hő keletkezik. Elsajátításához nagyon sok gyakorlás, meditáció, különleges légzéstechnika, és mint minden ilyen gyakorlathoz, tengernyi türelem kell. A tumo által az emberi test képes legyőzni a hegyvidéki éghajlat adta téli hideget, a jeges vizet vagy a hóesést anélkül, hogy megbetegedne. A gyakorlat során a szerzetesek maguk elé vetítenek egy képzeletbeli belső tüzet, amely megvédi őket a hidegtől. A vizuális technika működésének bizonyítéka a gyakorlat továbbfejlesztett változata, amikor a tanítványokat egy hideg, nyirkos napon betakarják egy jeges vízbe mártott lepedővel, amelyet mindenkinek a tumo segítségével kell megszárítania egymás után háromszor. A technika hatásfoka egyénenként változik, a lepedők így különböző gyorsasággal száradnak meg. Ez a különös agy és gondolat-edző módszer a hétköznapi ember számára talán túl keménynek tűnhet, pedig nem az. Mechanizmusát tekintve ugyanúgy működik a világ minden égtáján, nemre, fajra vagy életkorra való tekintet nélkül. A technika elsajátításához sok idő és gyakorlás kell, ami egyénenként eltérő lehet: valakinek évek, míg másoknak hosszú évtizedek sem elegendők a tökéletes belső tűz felébresztésének megtanulásához.

„Szeresd a tested, hogy a lelked szeressen benne élni!”

A mentális tréning azonban nem elég ahhoz, hogy versenyt fussunk az idő múlásával, hiszen sejtjeink idővel elöregednek, megfáradnak. A mozgásban gazdag életmód, a nevetés, a kreativitás, memóriánk fejlesztése és karbantartása, a kiegyensúlyozott életvitel és a természet szeretete lényegesen lassíthatják ezt a folyamatot. Fontos, hogy egészségesen táplálkozzunk, minél több friss zöldséget, gyümölcsöt, sovány fehérjéket, rostdús tápanyagokat fogyasszunk. Kiemelten fontos szerepe van az antioxidánsoknak, így a C- és E-vitaminnak, a szelénnek és a cinknek. Tévhit, hogy egy bizonyos kor után mindenkire testi és lelki leépülés vár, hiszen csak rajtunk múlik, hogy mennyit időt és energiát fordítunk önmagunkra. A legújabb kutatások szerint annak ellenére, hogy minden nap idegsejtjeink tucatjai pusztulnak el, agyunk mégis, akár 90 éves korunkban is képes arra, hogy újabb és újabb neuronokat képezzen. A szellemi frissesség és a test egészsége megőrizhető.

Sors és jövő 

Az akarat és a gondolat jövőt épít. Hinnünk kell magunkban, hogy képesek vagyunk megteremteni a vágyainkat, hiszen mindannyiunkban ott lakozik a teremtő erő. Segítségével – ha szó szerint hegyeket nem is mozgathatunk meg-, de elnyerhetjük álmaink állását, rátalálhatunk a szerelem nagy misztériumára, radikálisan változtathatunk külsőnkön, vagy elhagyhatjuk rossz szokásainkat. A gondolatok és az akarat ereje ily módon sorsfordító lehet, és új magaslatokba repíthet minket. Egyes pszichológusok szerint nagyon fontos, hogy a jövőnket olyan alapossággal építsük fel, mint egy üzleti tervet. Ha családra, gyerekekre vágyunk, képzeljünk el leendő otthonunkat a legapróbb részletekig, álmodjunk gyerekeket és házastársat magunknak. Képzeletben szabjunk magunknak egyfajta időkorlátot, miszerint mindezt 5, 10 vagy 15 év múlva szeretnénk megvalósítani. Felmérések szerint azoknak az embereknek, akik nem álmodoznak, általában nem is változik semmit az életük azokéval szemben, akik egyfajta, saját maguk számára készített „ütemterv” szerint élnek. Agyunk és testünk pszichoszomatikus kapcsolatban állnak egymással. Ez egy olyan bensőséges viszony, amelyet a tudomány a mai napig sem tudott megfejteni, de nem is tagadja a létezését. Mit tehetünk hát azért, hogy jobbá váljon életünk? Például minden reggel, közvetlenül ébredés után elmondjuk: „Napról napra, minden tekintetben egyre jobban és jobban érzem magam”.