A férfi akkor szeret igazán, ha érzi, hogy teljesen megértik és szeretik, mindenre való tekintet nélkül. Az alábbi módszerek megismerésével és felhasználásával nemcsak megtartható a férfi szerelme, hanem lélekben is közelebb lehet kerülni hozzá, mégpedig ez elengedhetetlen.
A nagymamák ösztönösen ráéreztek arra, ami nemzedékekkel ezelőtt anyáról leányra szállt még, s amit a mai kor lélekbúvárai kezdenek tudományosan alátámasztani, nevezetesen: a férfi akkor szeret, ha érzi, hogy teljesen megértik és szeretik, mindenre való tekintet nélkül.
Ha érzi, hogy úgy tud asszonyával beszélgetni, ahogy senki mással, mert akkor a feleség nem cserélhető fel senkivel. De ilyen párbeszéd csak az egy nyelven beszélők között lehetséges. Vagyis annak a nőnek, aki boldogságra vágyik, el kell sajátítania a kedvese “én-nyelvét”.
A megértés mindennek az alapja
Minden ember hajlamos a gyanakvásra és az ellenségességre, ha nem értik meg vagy ha nem bíznak benne. Ez az alapelve a szerelmi, a házassági köteléknek is. És a megértés az alapja az úgynevezett “én-nyelvnek” is, ami olyan fontos szerepet játszik az emberek közötti sikeres (vagy sikertelen) kapcsolatban, mint a hétköznapi érintkezésben az anyanyelv. Azon senki sem csodálkozik, hogy más anyanyelvű emberrel csak akkor tudja sikeresen megértetni magát, ha legalább az egyik beszéli a másik nyelvét.
Ezt a hétköznapi életben mindenki természetesnek találja, miközben eszébe sem jut, hogy a férfi-nő kapcsolat alakulásának ugyanígy megvan a maga sajátos, külön nyelve, ami messziről sem azonos a hétköznapi anyanyelvvel, sőt jóval több, mint annak valamilyen akcentusa. S ha erre (véletlenül vagy ösztönösen) a párnak sikerül ráhangolódnia, akkor születik a boldog házasság, a nagy és örökké tartó szerelem.
Enélkül legfeljebb alkalmi, futó kapcsolat jön létre. Sokszor csodálkozik is a világ, miért nem értik meg egymást, amikor pedig mindkét fél látszólag megfelelne a másiknak. Az anyanyelve mellé tehát minden nőnek okvetlenül meg kell tanulnia azt a bizonyos szerelmi nyelvet, ha sikeres partnerkapcsolatra vágyik.
Kire, melyik érzékszerv használata jellemző
A pszichológia nem túl régi felismerése szerint a hét érzékszerv közül csupán háromnak (a látásnak, a hallásnak és a tapintásnak) van meghatározó szerepe a szerelmi kommunikációban. És ugyancsak nem túl régi az a felismerés, hogy e kiemelt három közül is általában mindenkire csak az egyik jellemző. Vagyis van, aki elsősorban a szemével, más inkább csak a fülével, a harmadik típus pedig főleg a tapintása révén szerez információt a világról.
Az információszerzés módja ugyanis tudat alatt meghatározó szerepet játszik az ember személyiségének alakulásában, érzelmi és gondolati fejlődésében egyaránt. A “csupa szem” figyelmét csak úgy lehet felkelteni, ha “láttatják” vele az eseményeket, a “csupa fül” inkább a hallása révén tájékozódik, a “csupa szív” pedig az érzései révén fogható meg. (A harmadik csoport meghatározása a legnehezebb, mert aki oda tartozik, arra észérv nem hat, csupán az érzelmein-érzésein keresztül lehet megfogni.)
Aki tehát nem szeretne tévedni a partnere lelkialkatának megítélésében, helyesen teszi, ha mostantól jobban odafigyel arra, hogy melyik érzékszervére hatva tudja leginkább lekötni a figyelmét: azokhoz tartozik-e, akik nagyon is adnak a részletekre, a látványra, a megjelenésre, vagy azokhoz, akik még a legrikítóbb színű új ruhát, hajszínt sem veszik észre, illetve azokhoz sorolható, akik imádnak beszélgetni, és szívesen mások elé tárják legbensőbb érzéseiket is… (Ha egyik csoportba sem illik, akkor a párja alighanem “keverék” vagy más néven fakír.)
Az egymásét kölcsönösen kiegészítő én-nyelv
Aki elsajátította a férfi én-nyelvét, az a kezében tudhatja a férfi rejtélyes és talányos jellemének kulcsát. Tudni fogja, hogyan kerülje el a vitát és a konfliktust: milyen szavakat használjon, hogy meggyőzze társát a maga igazáról. Egyszeriben képes lesz meghatározni, hogy valójában mi fontos a férfi számára, és nem pazarolja hiába az időt. (a “csupa szem” férfi jellemzésével folytatjuk)
