Választ kérsz? Igyál vizet!

A technika azon alapszik, hogy elalvás előtt, amikor az agyunknak már semmi más feladatot nem adunk, igyuk meg egy pohár víz felét a következő módon.

Vicceld meg az agyféltekéket

A szemünket le kell csukni, de úgy, hogy eközben felfelé kell nézni, mint amikor képzelődünk. Ha az ember a képzeletére hagyatkozik, általában felfelé néz egy távoli pontra, úgy is mondják, réved. Az idegkapcsolatok biztosítják tehát, hogy ha felfelé nézünk, aktivizáljuk a jobb agyféltekénket, mely a képzeletért, kreativitásért felel, és erős kapcsolatban áll a tudatalattival. Hogy furcsa módon csukott szemmel épp felfelé kell nézni, tehát nem pusztán abrakadabra, nagyon is gyakorlatias oka van.

Kortyolj és révedj

Miközben kortyoljuk a vizet erősen felfelé fixált szemgolyókkal, el kell mondanunk magunkban a kérdést, amire választ várunk. Nem olyan könnyű ám ez, mint elsőre gondolnánk. Ugyanis a víz kortyolása nagy koncentrációt igénylő feladat úgy, hogy eközben az ember felfelé néz, mivel az ivás a praktikus bal agyfélteke irányítása alatt van. Nagyon precíz, összehangolt izommunkára van ahhoz szükség ugyanis, hogy a víz ne a légcsövünkbe, hanem a nyelőcsövünkbe kerüljön. Ha mindkét agyféltekét ilyen koncentráltan dolgoztatjuk egyszerre, az agyunk figyelemszintje megemelkedik, és nagyon éberré válik. Ezért kell ebben az állapotban feltenni magunkban a kérdést, amire választ várunk, mert így egészen biztos, hogy megragadt a fejünkben, mint megoldandó feladat.

Talán már éjjel megjön a válasz

A víznek eközben csak a felét szabad meginni. A másik felét reggel, közvetlenül ébredés után kell elfogyasztani ugyanezen a módon, megismételve a kérdést. Éjszakára nem árt papírt és ceruzát tenni az ágy mellé, mert gyakran megesik, hogy a válasz az álmunkkal érkezik, amire nem biztos, hogy tisztán fogunk emlékezni ébredés után. Az is lehet, hogy az éjszaka közepén egy erőteljes belső hangra ébredünk, ami maga a válasz a kérdésünkre. Akinek az álma vagy belső hangja nem ad választ a kérdésére, az legyen nyugodt, a nap folyamán, valamilyen formában meg fogja kapni a választ.

Járj, kelj, figyelj

Nem kell mást tenni, mint nyitottnak lenni a jelekre. Mindenféle zajra, képre, találkozásra, feliratra. Egy régóta szingli barátnőm például azt a kérdést tette fel a pohárvíz technikával, megérkezik-e hozzá végre a szerelem. Sem álmában nem kapott választ, sem a belső hangja nem szólalt meg. Kora délután, amikor már meg is feledkezett szinte az egészről, autójával hazafelé tartva egy óriásplakátot pillantott meg, amelyen nem volt az égvilágon semmi más, csak egyetlen szó, hatalmas betűkkel: JÖN. (Azóta sem látta ezt a plakátot sehol.) Nem volt ideje tüzetesebben megnézni a plakátot, hiszen az autóforgalom sodorta előre, de egy fura érzés azonnal a tudomására hozta, hogy ez a válasz a kérdésére. Ezt a bizonyosság-érzést nagyon nehéz elmagyarázni, kimondani, leírni, mégis valami olyasmihez hasonlít, mint amikor a homlokunkra csapunk, hogy hát persze. Kísérheti erősebb szívdobogás, apró szédülés, vagy hőhullám, esetleg bizsergés gyomor vagy mellkas tájon. Az a lényeg, hogy aki megtapasztalja ezt, egészen biztosan tudni fogja, hogy ez az az érzés, amit keresett. Azóta csak két hét telt el, a barátnőm szerelméről egyelőre nincs hír, de azóta nyugodt, mert biztosan tudja már, hogy nem kell sokáig várnia.

Csak lazán!

Van, hogy a tévéből jön a válasz, például egy beszélgetés közben a riportalany határozottan azt mondja: nem. És erre a nemre mi felfigyelünk. És jön a fura érzés… Vagy a rádióból egy szép, andalító zeneszám lesz a válasz, esetleg egy kép, egy fotó vagy egy festmény… Persze nem kell egész nap kihegyezett szemmel-füllel járni-kelni és hangosan felolvasni az összes grafitit a falakról, vagy a szalagcímeket az újságból. Az a jel, ami valóban számunkra érkezett, mindenképpen meg fog találni minket.